Tájvédelmi Körzetek

Hollókő ófalu és táji környezete

A Világörökség Bizottság 1987-ben a magyarországi várományos helyszínek közül Budapest mellett elsőként a Nógrád megyei palóc falut, Hollókőt vette fel a Világörökségi Listára. A legfontosabb feltételnek, azaz az egyedi és egyetemes jelentőségnek Hollókő azzal tett és tesz eleget, hogy a XVII-XVIII. században kialakított falu a hagyományos településforma, a tradicionális építészet és a XX. századi mezőgazdasági forradalmat megelőző falusi élet páratlan példája, melyet sikerült eredeti állapotában megőrizni.

mindmáig élő, lakott település, melynek hagyományőrző lakói az épületek egy részét jelenleg is rendeltetésszerűen használják. Az igazi látnivalót a táj szépsége, az épített ófalu, a sziklacsúcsra épített belsőtornyos vár, a korhű természeti környezetét őrző fás legelő és a keskenyparcellás szőlőterület domboldala adja. Ennek megőrzése a Hollókői Tájvédelmi Körzet elsőrendű rendeltetése.

Hollókői Tájvédelmi Körzet

Védetté nyilvánítása: 1977 
Területe: 141,2 ha

1.     A hollókői Ófalu XVII–XVIII. században kialakult településszerkezet egyszerű formájú, fésűs beépítésben rendeződő, fehérre meszelt házai múlt század eleji állapotukban őrződtek meg napjainkig, s méltán képezik a világ kulturális örökségének részét. Hazánk egyik legkisebb területű tájvédelmi körzetét a palóc kisközség táji környezetének megőrzésére hozták létre: az Ófalut körülölelő dombok visszatükrözik az itt élő emberek életmódját, gazdálkodási szokásait, természetismeretét. A Hollókőre utaló első írásos emlékek a település fölé emelkedő 262 méter magas sziklás hegytetőre épült várral és a várbirtokkal kapcsolatosak. A szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos várat minden bizonnyal a tatárjárást követően, a XIII. században építtette a Kacsics nemzetség.

2.     A Hollókői-patak völgyének oldalában, az Öregszőlők- dűlőben, lejtésirányban hosszan elnyúló, keskeny szalagparcellákat láthatunk. A falu lakosságának elöregedésével, a fiatalság elvándorlásával párhuzamosan a parcellák jelentős részét napjainkra felhagyták. A hagyományos, karós művelésű szőlők, valamint az ősi, a kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló fajtákat őrző gyümölcsösök nagy része elpusztult, már csak néhány öreg példány dacol az idővel. A parlagon maradt parcellák gyomosodnak, cserjésednek.

3.     Az erdei makkoltatás és a gyepek legeltetése között egyfajta átmenetet képvisel a Vár-hegyen és Gomb-hegyen a zárt erdőállomány ritkításával, feltételezhetően a XVIII. században kialakult hagyásfás legelő hasznosítása. A hatalmas tölgyekkel tarkított ligetes fás terület a XX. század utolsó évtizedeiben a legeltetés megszűnésével csaknem teljesen beerdősült.

4.     A hollókői emberek életének kicsiny, de kultúrtörténeti szempontból jelentős emlékei a Hollókői-patak völgyében megtalálható mosótavak és kenderáztató tavak, valamint a Vár-hegy déli lábánál lévő völgyben a „parasztfürdő” maradványai. Rendszeres használatuk a XX. század második felében szűnt meg.

5.     A tájvédelmi körzet kultúrtörténeti emlékeinek gazdag tárházát természeti értékek egészítik ki. A Vár-hegy – Gomb-hegy – Szár-hegy vonulata egy 2,5 km hosszan húzódó andezit anyagú vulkáni telér, amelynek kőzetét és szerkezetét több feltárásban tanulmányozhatjuk. A Vár-hegy déli lábánál fakadó Vár (Strand)-forrás vize gyengén szénsavas (csevice jellegű forrás) és magas vas- és mangántartalom jellemzi, amit szemléletesen jelez a fakadásnál látható rozsdabarna kiválás.

6.     A védett növények közül a nagy pacsirtafű egyes kaszálókon teljes borításban díszlik. Más helyen a harangvirágokkal és a borkórókkal alkot színes képet a turbánliliom. A Vár-hegy déli oldalán lévő sziklakibúváson a sárga kövirózsa, a keleti fodorka díszlik a varjúháj társaságában.