A 2019. év nyertes élőlényei

Rendszertan

A kétszikűek osztályába a fészkesvirágzatúak rendjébe és az őszirózsafélék családjába tartozó faj.

Elterjedés

Karsztbokorerdők, száraz tölgyesek és pusztafüves lejtők, sziki tölgyesek jellemző faja. A Börzsönyben, valamint a Mátrában megtalálható növényfaj.

Megjelenés

Feltűnő, általában 40–60 cm magas, szép, gumós növényünk, de termete olykor meghaladhatja az 1 métert is. A szár ritkásan pelyhes mirigyszőrös vagy a tőlevelekkel együtt sűrű rövid, bársonyos szőrzetű. A tőlevelek nyelv alakúak, lassan nyélbe keskenyedők, virágzáskor általában már nincsenek meg. A szárlevelek ritkán állnak, keskeny-elliptikusak. A szár 1–3 fészkű. A sárga, csöves és nyelves virágokból felépülő fészek viszonylag nagy: 3–8 cm átmérőjű.

Áprilistól júniusig virágzik. Tőlevelei a virágzás után hajtanak ki.

A 2019. év fája – A sajmeggy (Cerasus mahaleb)

Rendszertan

A rózsafélék családjába tartozó kétszikű növény. A népi hagyományban és a köznyelvben török meggynek vagy törpe cseresznyének is nevezik.

Elterjedés

Főbb állományai Európában és Nyugat-Ázsia déli felén találhatók. Magyarországon elsősorban az Északi- és Dunántúli-középhegység területén, valamint a Mecsekben találkozhatunk vele.

Megjelenés

Apró alig 5-6méteresre növő fa, erősen ágas törzzsel, ami gyakran inkább csak cserje formájú marad. Szórt állású kerekded levelei maximum 8 cm hosszúságúak.

Áprilisban és májusban nyíló fürtökben álló fehér virágzata a többi meggyfafajta virágaihoz hasonlóan igen jellegzetes látványt nyújt, mással szinte összetéveszthetetlen.

Nyár közepén érő termése bár apró szemű és vékony húsú de erősen savanykás ízű.

Felhasználás

Fájának kérge és gyümölcsének magja egy kellemes illatú vegyületet, kumarint (C9H6O2) tartalmaz, amely gyulladáscsökkentő, nyugtató, értágító és véralvadásgátló hatású.

A vidék mesterei fás részeiből anno sétabotot, pipát készítettek.

A 2019. év gombája – A bronzos vargánya (Boletus aereus)

Rendszertan

A bronzos vargánya a tinórufélék családjába tartozó gomba, mely tölggyel gesztenyével és bükkel alkot gyökérkapcsolatot.

Elterjedés

Észak-Afrikától Európa déli és középső részéig gyakran előfordul.

Megjelenés

A bronzos vargánya kalapja 5-20 (30) cm átmérőjű, alakja kezdetben félgömszerű, majd domborúvá terül ki. Széle nagyon húsos, sokáig aláhajló. Felszíne fiatalon molyhos-nemezes, később sima. Színe sötétbarna, feketésbarna, foltosan bronzszínű beütésekkel, melyről nevét kapta. Húsa fiatalon kemény, később puha; színe fehér, vágásra nem változik. Íze és szaga jellemző, kellemes gombaíz, illetve -illat.

Termőrétege lyukacsos, a pórusok szűkek. Színük fiatalon fehéres vagy szürkésfehér, amely idővel sárgává, zöldessárgává válik és nyomásra, vágásra borvörösen színeződik.

Spórapora olívabarna. Spórája elliptikus-orsó alakú, sima, mérete 13-16 x 4-5,5μm.

Tönkje 5-15 cm magas és 5-10 cm vastag. Alakja vaskos, hasas, ritkábban hengeres. Színe barnás, felső részén világosabb és a felső harmadban sűrű, hálózatos minta borítja. Nyáron és ősszel terem.

Finom ízű kedvelt csemegegomba.

A 2019. év kétéltűje – A foltos szalamandra (Salamandra salamandra)

Rendszertan

A foltos szalamandra a kétéltűek osztályába tartozó faj.

Elterjedés

Magyarország hegységeiben honos, az Északi-középhegységben, a Zempléni-hegységtől, egészen a Börzsönyig, a Dunántúli-középhegységben elsősorban a Bakonyban, a Soproni-hegységben és a Kőszegi-hegységben. Elsősorban 400 és 1000 méter közötti magasságban él. A lomberdők vizes, árnyékos élőhelyeit kedveli.

Megjelenés

14–20 cm hosszúságú, robusztus, esetlen állatka. Feje széles, orra lekerekített, kiugró sötét szemei és hosszúkás fültőmirigy-dudorai vannak. Rövid, vaskos végtagjai a mellsőkön négy, a hátsókon öt rövid ujjal rendelkeznek. Mindkét nem teste hát-hasi irányban enyhén lapított, a farok hengeres. Háta közepén két sorban mirigyek találhatók, az oldalán lévő szemölcssort pedig barázdák tagolják. Alapszíne nedvesen csillogó mélyfekete, hasa jellemzően szürkésfekete vagy feketésbarna. Mintázata változatos: az élénksárga szinte bármilyen árnyalatát viselheti egészen a vörösig, foltokkal és csíkokkal is. Foltjainak a száma, alakja, elhelyezkedése egyedileg változik.

Élénk színe enyhén mérgező bőrére hívja fel a figyelmet. A halántékán lévő fekete pöttyökkel tarkított mirigyekben termelődő váladék szembe vagy szájba jutva nyálkahártya-gyulladást okoz. Ennek egyik összetevője a szalamandrin alkaloida, mely az emlősöknél izomrángást, magas vérnyomást és szapora légzést okoz.

Táplálkozás

A kifejlett szalamandra különféle rovarokkal, meztelen csigákkal, százlábúakkal, ászkákkal és férgekkel táplálkozik. Tiszta vizű patakok és csermelyek környékén, elsősorban lomberdőkben él. Az állatok kora tavasszal előbújnak telelőhelyükről (fagymentes természetes üregekből), ahol nemritkán csoportosan vészelik át a téli időszakot. Kedveli a sűrű növényzetű, mohával borított, bokrokkal, cserjékkel és kövekkel tarkított lejtőket, valamint az öreg lomberdőket, ahol sok a kidőlt fa és farönk. Általában éjjel aktív, de nagyobb esők után nappal is előbújik.

Szaporodás

A párzási időszakban a hímek különösen aktívak és mozgékonyak. Minden feltűnő mozgásra reagálnak, odasietnek, ám csak odaérve a szaglásuk és a másik állat reakciói segítségével ismerik fel, hogy hím vagy nőstény. Párzáskor a hím a nőstény alá mászik, majd elhelyezkedve partnerét erősen átöleli, mivel a nőstény eleinte igyekszik őt elhárítani. Miután a nőstény elfogadta a hímet, a hím alsótestét kígyószerű mozgatásával elkezdi a nőstényéhez dörzsölni. Ha a nőstény kis idő után ezt megfelelő testmozgással viszonozza. A hím ezután egy ondócsomót juttat el általában közvetetten a kloákájából a nőstény kloákájába. Ez az egész folyamat 15-30 percig tart.

A foltos szalamandra elevenszülő, teljesen mozgásképes lárvákat hoz a világra. A lárvák fejlődésének nagy része anyjuk testében a nyári és őszi hónapokban zajlik le, érettségük ellenére a téli hónapokat is e védett helyen töltik. A lárvák lerakása tavasszal vagy nyáron történik, patakokba vagy csermelyekbe. Éjjelente rakják le a lárvákat, egy-egy erősebb nőstény akár hetvenet is. Mivel a kifejlett szalamandra nagyon gyenge úszó, óvakodnia kell a lárvák lerakásánál: nehogy a vízbe essen, mert belefullad. A lárvák 25–30 mm hosszúak, testük erőteljes, végtagjaik teljesen kifejlettek, széles fejük és két oldalon 3-3 kopoltyúbojtjuk van. Mind a négy lábukon felül egy-egy világos folt látható. Vízben élő apró rákokkal és férgekkel táplálkoznak. 4-5 hónap után alakulnak át szárazföldön élő szalamandrává. Ezután már hasonlítanak a kifejlett állatokra, de még 4 év kell az ivarérettségig.

Védelme

Potenciális veszélyt jelent a lárvák számára a vízszennyezés, a felnőtt állatok számára pedig az ellenőrizetlen erdőirtás, amely jelentősen megváltoztatja a környezet mikroklímáját. Európa több országában védett, így Magyarországon is, eszmei értéke: 50 000 forint.

Az Aggteleki Nemzeti Park jelképe a foltos szalamandra.

A 2019. év emlőse - Az eurázsiai hiúz (Lynx lynx)

Rendszertan

Az emlősök osztályának ragadozók rendjébe, ezen belül a macskafélék családjába tartozó faj.

Elterjedés

Eurázsia, főként Észak-Európa és Szibéria erdeiben él. Magyarországon az Északi-középhegységben, elsősorban az Aggteleki Nemzeti Park területén fordulhat elő. Hazánkban nagyon ritka fajnak számít, 2012-ben a vadon élő hiúzok összlétszáma feltehetően nem haladta meg a 10-et.

Megjelenés

Az állat testhossza 80–130 centiméter, marmagassága 60–75 centiméter, farokhossza 11–24,5 centiméter és testtömege 8–38 kilogramm. A hím körülbelül 15 százalékkal nehezebb a nősténynél. Az eurázsiai hiúz alkatára jellemző a hosszú láb, amelytől oldalnézetben közel négyzet alakúnak tűnik. E tekintetben a macskafélék általános felépítésétől a hiúz tér el a leginkább. A végtagok nagy, erős és kerekded mancsokban végződnek. Főként télen, amikor ezek szőrzete a legerősebb és a legtömöttebb, kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az állat tömegét nagy felületen oszlatják szét: körülbelül 40 gramm jut egy négyzetcentiméterre. A hóban úgy halad, mintha csak hótalpakon járna, e tekintetben csak a rozsomák szárnyalja túl. Az eurázsiai hiúz a mély, kevésbé összeállt hóban sem süpped be úgy, mint például a szürke farkas, a puma vagy a tigris. Nyomai mancsról mancsra élesen elválnak egymástól, hasa szinte soha nem érinti a havat. Mellső lába a hátsó hosszának csupán 80 százalékát éri el, ezért úgy tűnik, mintha fara nehezebb volna. Így már alkata is arra enged következtetni, hogy a hiúz gyors vágtára és hatalmas ugrásokra képes. Hátsó lábán a karmok kevésbé erősen görbültek, mint a mellsőn, ahol a körülbelül 4 centiméteres karmok szinte sarlószerűen hajlanak hátra. Futás közben az állat visszahúzza őket hüvelyükbe. Rossz távfutó. Az eurázsiai hiúz bundájának alsó szőrzete igen tömött, selymes, efölött a koronaszőrök 5-7 centiméteresek. A hátoldalon a szőre sűrűbb, bár annak hosszabb szőrszálai miatt ez éppen fordítva tűnik. A vörös vagy vörösesbarna hát sötét foltozása erősen változó, de tájanként jellemző lehet. Rövid, szinte csonkának ható fekete végű farkát a hiúz fel tudja mereszteni. Az eurázsiai hiúz jellegzetes pofáján a szemek egészen elöl ülnek, így lehetővé teszik, hogy az állat egy széles mezőben a térben is lásson. Arcát alulról viszonylag hosszú pofaszakáll keretezi, amely nyomokban más macskaféléknél is látható, de messze nem ilyen kifejezett. Feltételezik, hogy mint egy parabola, elősegíti a hallást, hasonlóan a baglyok arcfátyolához. Az eurázsiai hiúz valóban nagyon jól hall, vadászat közben is leginkább erre az érzékére támaszkodik. A hiúz fülén 4 centiméter hosszú, fekete bojt van, amelynek segítségével képes a hangforrás helyét pontosan meghatározni. A bojt színe feltűnően elüt a világos hátsó fülszegélytől. A hiúz koponyája a macskafélékre jellemző, rövid, hatalmas szemfogak ülnek benne, amelyeken vékony barázda („vércsatorna”) húzódik.

Életmód

Az eurázsiai hiúz túlnyomórészt éjjel tevékeny, de napközben is lehetnek aktív periódusai, különösen ha éhes, és nincs kitéve üldöztetéseknek. Nappali pihenőjét valamilyen rejtett helyen tölti, ami lehet egy hasadék, barlang, üreg vagy nagyon sűrű bozót. Helyenként borz- vagy hódvárakba is behúzódik nappalra. A vadászterület annak minőségétől függően 20-60 négyzetkilométer lehet. Egyetlen éjszaka alatt akár 20 kilométernyi távot is megtehet. Többnyire magányosan jár, territóriumát vizeletének szaganyagával jelöli meg. Svédországban nem ritka, hogy egy hím jól behatárolt revírje egy családos nőstényét is magába foglalja. Ilyenkor a területet időben és térben osztják meg egymás között.

Táplálkozás

Az állat tápláléklistája a kisemlősöktől (az egerektől) az őzekig és a szarvasborjúig terjed. Egyik legfontosabb zsákmányuk a nyúl. Méteres ugrásokkal vetik rájuk magukat, és mancsukkal ütik le őket. A dél-szibériai hegyekben viszont az őz áll prédáik között az első helyen, 46 százalékos gyakorisággal. A magas hóban ugyanis az őz nehezen halad, a hiúzok pedig éppen ehhez alkalmazkodtak. Ahol gyakori, ott a császármadár is nagy számban szerepelhet étlapjukon. Jellegzetes, területhű magatartásuk miatt a hiúzok még ott sem pusztítják túlzottan a zsákmányállatok állományát, ahol még szép számban élnek. Így a szlovák Kárpátokban az őzek évi mindössze 2,9, a gímszarvasok 1,3, illetve a zergék 5-6 százaléka esik áldozatául. Az Urálban az őzállomány évi 12 százalékát ejtik el, de komolyabb veszélyt itt sem jelentenek a zsákmányul szolgáló fajok állományára. Az eurázsiai hiúz néha rókákra és madarakra is vadászik.

Szaporodás

Az ivarérettséget 1,5-2 éves korban éri el. A párzási időszak február-március között van. A párzásra kész nőstények vizeletükben szagjelet hagynak, a hímek pedig párt keresve barangolnak. Ilyenkor hallani érdes nyávogásukat is, egyébként csöndesek. A vemhesség 65-74 napig tart, ennek végén legfeljebb 4 kölyök jön a világra. Az ellés valamilyen jól rejtett, megközelíthetetlen helyen, amelyet előzőleg kibélelt, zajlik le. Az újszülött apróságok 250-300 grammosak. Fülnyílásukat még finom bőrredő fedi. Szemüket a 12. napon nyitják ki. Néhány nappal később kezdenek kinőni tejfogaik, és a kölykök már ki-kijárnak a vacokról. Ha felfedezik őket, anyjuk más rejtekhelyre viszi át a kicsiket. Az elválasztás félév után következik be, de a második hónap végén már a zsákmányból is esznek. Az első tél után 7-10 kilogrammot nyomnak. Az elválasztás után a kölykök még egy évig az anyjukkal maradnak.

Jelen helyzet

Hazánkban az első világháború után tűntek el teljesen, de az 1980-as években újra megjelentek a Börzsönyben, a Bükk-vidéken, az Aggteleki-karszton, és a Mátrában is. Létszámuk csekély, jelenleg alig 10 példány élhet erdeinkben.