Az ősz közeledtével ismét útra kelnek Európa költöző madarai. Augusztus hónap folyamán megkezdődik az egészen november végéig elhúzódó természeti csoda, az őszi madárvonulás.

• A nappalok rövidülése, az éjszakai hőmérséklet folyamatos csökkenése, a mezőgazdasági betakarítások tájalakítása és a nyárvégi csapadékos időszak beköszöntése jelentős hatással bír az élőhelyek arculatára, táplálékkínálatára.  
• Tollas vándoraink közül a fehér gólyák, a tövisszúró gébicsek, a gyurgyalagok már augusztusban elindulnak telelő területeik felé. 
• Fecskéink, kék vércséink, fekete gólyáink kényelmesebb tempóban készülődnek az előttük álló, hosszú vándorútra. Kisebb-nagyobb csapataikkal találkozhatunk a Körös-Maros Nemzeti Park megfelelő élőhelyein, de látványos a bíbic és a seregélycsapatok méretének növekedése is.
• Természetesen nemcsak a hazánkban fészkelő költöző madarak élete bolydul ilyenkor fel, hanem a Magyarországtól északra élő társaiké is. A sarkvidéken és a tajgán költő madarak is augusztusban indulnak a korán beköszöntő tél elől melegebb vidékekre. Ebben az időszakban találkozhatunk olyan fajokkal a Tiszántúlon, melyek csak vonulás idején látogatnak a Kárpát-medencébe. A havasi lile, a fakó rétihéja és a halászsas például nem költ nálunk, de mind rendszeres vendég itt kora őszi időben.
• A madársokadalom jellemzője, hogy szeptemberben egyidőben tartózkodnak a térségben délre készülődő költőfajaink, átvonuló vándorok, illetve az ide téli vendégségbe érkezők, mint például a nagy őrgébics, vagy a kékes rétihéja.

A madárvonulásról

A madárvonulás kialakulása a legutóbbi jégkorszakot követő időszakra tehető, amikor a felmelegedés következtében, a jégtakaró visszahúzódásával megnyíló új források lehetővé tették a fajok elterjedési területének az Egyenlítőtől északi illetve déli irányba történő eltolódását.

A madarak időszakos eltűnésére majd újbóli megjelenésére már korán felfigyeltek az emberek és próbáltak valamilyen magyarázatot találni a jelenségre. Az egyik ilyen hipotézis szerint a fecskék nem vonulnak el télen, hanem a békákhoz hasonlóan az iszapban vészelik át a hideg, táplálékban szegény időszakot. Ezt a feltételezés azon alapult, hogy a nyár végi, gyülekezési időszakban a fecskék helyenként több ezres csapatokban húznak be éjszakázni a biztonságot jelentő nádasokba.